2010. december 30., csütörtök

...és újra...

...hálát adtam! :-)
Karácsony másnapján újra együtt a "Nagycsaládom", sőt - ha lehetőség van rá - Testvéremék is. Ez azt jelenti, hogy 24-ét követően már ismét elkezdem a készülődést a vendégfogadásra.
- 25-én előkészületek 26-a éjjel 02-ig, utána némi alvás, majd hajnali 5-kor kelés :-)))  ...persze nagyon szívesen és örömmel csinálom, amíg... bírom! -
Én mindég szeretnék újítani, de gyerekeim közlik: "semmi variálás, a szokásos menüt kérjük!" Ám legyen!
Tekintettel a már addigra rendesen leterhelt gyomrokra, az igény:
Újházi tyúkhúsleves csigatésztával (jelen esetbe 2 tyúkból), töltött csirkecombok (májas és gombás töltelékkel) és... (ne nevessetek ki, de ez a lányok kedvence) rengeteg rántott csirkeszárny (amit a délutáni beszélgetés, nevetgélés közben /is/ örömmel csipegetünk), rizibizivel és (három féle hagymával rétegezve készült) burgonyasalátával.
Részemről némi drukk, hogy időben készen legyek, (persze lánykám mindég besegít) a Család részéről pedig jókedély és sok éhes száj jellemzi a délkörüli időpontot.
- Így aztán a folyamatról pár fotót még tudtam készíteni, de a tálalásról már egyáltalán nem. :-))) -


Szépen, lassan, gyöngyözve forrt, mint ahogy a "nagykönyvben" meg van írva,
mind addig... amíg elkészült:


Pironkodó töltött csirkecombok :)


Hagymás burgonyasaláta, piros-fehér-zöldben


...és én ismét hálát adtam, hogy mosogathatok, mert volt kiknek és mit főznöm.

2010. december 25., szombat

Én hálát adtam...

A tegnapi Szent Este azon ritka alkalmak egyike volt, amikor együtt lehetett a teljes Családom. A vacsora fő fogása - szokás szerint - halászlé volt.


 “Miközben mosogatsz, imádkozz!
Adj hálát a mosogatni való tányérokért, hiszen ez azt jelenti,
hogy volt bennük étel,
hogy tápláltál valakit, hogy szeretettel gondoskodtál valakiről:
főztél, és asztalt terítettél.
Képzeld el, hány ember van a földön, akinek nincs mit elmosnia,
vagy nincs kinek megterítenie…”
(Paulo Coelho)

Én hálát adtam és... remélem, hogy holnap is hálát fogok adni.

2010. december 24., péntek

Áldott, Békés, Szeretetteljes Karácsonyt!


Karácsony ünnepén
az a kívánságom.
Legyen boldog mindenki
ezen a világon.
Itt is, ott is mindenütt
legyen olyan béke,
mint amilyen bent lakik
az emberek szívébe.
/Pálfalvi Nándor/

2010. december 23., csütörtök

2010. december 22., szerda

2010. december 20., hétfő

Ami nem maradhat el

Legszívesebben mindég kötnék, de... kellő motivációval a konyhában is szívesen tevékenykedek. :)
Márpedig mi lehetne nagyobb motiváció, mint amikor a CSALÁDOM várom haza egy SZENT ÜNNEPEN.


Karácsonykor elmaradhatatlan sütemény a gyümölcskenyér és a mézeskalács (is)


A gyümölcskenyér - ami inkább gyümölcs, mint kenyér - receptjét magam állítottam (ollóztam) össze és... általában variálom, aminek a következménye, hogy a siker nem mindég egyértelmű. :)))





Ezért... Kedves Olvasó, ha ismersz olyat, ami már jól bevált, sok gyümölcsöt-, magvat tartalmaz és hosszú ideig eláll, kérlek oszd meg velem! :)

- Egyszer, nagyon régen láttam egy filmet, amely nagyon megragadott...
 Egy idős, szegény, angol nénike, egész évben gyűjtötte a magvakat, aszalta a gyümölcsöket és karácsony előtt már több héttel, elkezdte sütni a gyümölcskenyereket, - úgy 50-60-at - majd megajándékozta velük a szívéhez legközelebb állókat.
A készülődéssel, - egész évben - az ajándékozás öröme töltötte be a szívét.  Ki ezzel, ki azzal, de kövessük példáját! :) -

2010. december 19., vasárnap

A mai nap csodája, avagy kék ég...vadlibák

Advent 4. vasárnapja kemény faggyal, napsütésben szikrázó fehér hólepellel és csodálatosan kék égbolttal köszöntött ránk. Az előző napok sötétsége, zimankója után, bizony hatott a "fényterápia" :)
Ilyenkor (ha tehetem) fényképezőgépet ragadok és csak fotózom, fotózom, fotózom... a már oly sokszor látott, de szívemnek mégis kedves (sőt, egyre kedvesebb) környezetem.
Az udvaromra kilépve kattintgatok és - szinte gyermeki csodálattal - fotózom az elém táruló látványt:


a kicsinyke udvarom,
- A borostyán ágai közé fázós verebek fészkelték be magukat. Onnan járnak rá a kert több pontján elhelyezett madáretetőkre. Figyelmes szemlélő észreveheti, amint éppen elrebben, elreppen egy közülük. - 


a szomszédaim gyönyörűséges fáját...


és ezt a csodálatosan kék eget, belefoglalva a tuja csúcsa felé közelítő, - a kemény mínuszok ellenére - már barkáit bontogató fácskám ágait. 


A hidegtől gémberedő ujjaimmal nem törődve csak kattintgattam, amikor egy egyre erősödő, szokatlan hangra lettem figyelmes. Kerestem a hang forrását és egyszer csak megpillantottam egy kis vadlibacsapatot,


amelyet - kissé lemaradva - egy sokkal hatalmasabb raj követett.





Hangos gágogással vonultak Dél-Keletről, napnyugta irányába. 
Én pedig csak álltam ott - Isten kék ege alatt - lelkemben békével, szívem telve szeretettel.
 

2010. december 1., szerda

Fehér Sólyom

Ma két éveegy igazán ritka és különleges bolygó-együttállás napján - született a 3. kisunokám ÁKOS, a (három közül) legfiatalabb gyermekem, Andris és Zsuzsi első gyermeke.


Boldogságos nap volt és... persze a mai is az, de... elröppent két év. :)





Szerető szülei - és persze nagyszülei, dédijei, nagynénjei, nagybátyjai, unokatesói... - örömére, ügyes, okos és persze szépséges legénykévé cseperedett. :)
Aki már egyedül is mossa a fogát...


...és a humornak, a huncutságnak sincs híján. :)))


Drága kis Sólymom, szárnyalj csak magasan és szabadon! Röpted legyen büszke, sikeres és boldog, minden kedves szeretted legnagyobb örömére!