2011. június 30., csütörtök

MEGÉRKEZETT!!! :)))



MEGSZÜLETETT  TÖRTELI  ÁBEL! :)))
- Az én drága, 4. unokám! -
3740 gramm, 50 cm, vasgyúró, hatalmas fekete haj és... gyönyörűűűűűűűűűűűű!
Isten hozott közöttünk Drága Kis EMBER!

- Bővebben majd este, mert most eufólikus állapotok uralkodnak. :))) -



Várakozás

Igen, a várakozás szorongató perceit élem, mert... nagy-nagy szeretettel várjuk ÁBEL - Zsuzsi és Andris második kisfiának - megszületését. ...
Még pár óra és Ő is itt lesz közöttünk! :)

2011. június 29., szerda

Mert...

Addig is amíg lesz elegendő időm, kedvem és energiám ahhoz, hogy az első fonásaimról készült képeket rendszerezzem, kiválogassam, kicsinyítsem és közreadjam, megmutatom miért
SZERETEK ITT ÉLNI:


Például azért, mert minden évszakban - különösen reggelente - gyönyörűek a fények, a színek, a virágok...




Mert, szinte vakít a kora reggeli fény...




Mert, ébredés után jó ide a teraszra leülni, kávét iszogatni, beszívni a friss, bódító illatokkal teli levegőt, hallgatni a madarak csicsergését és gyönyörködni a színekben, a virágokban, a csodálatos természetben:




Mindezek fölött mert, itt élt Anyám és Apám nagy-nagy szeretetben. Mert... itt nevelkedtem/nevelkedtünk az öcsémmel. Mert... 18 évesen innen mentem férjhez és ide jártam haza a gyermekeimmel...  
- A kert már alig hasonlít a régi önmagára, mert... a "saját képemre" formáltam.  A ház öreg, kopott, felújításra szorul és ki tudja lesz-e módom rendbe tenni, de... (legalább is nekem) szépek a magam teremtette részletek. De csak a részletek, mert... nem fotózom a széljárta ajtót és ablakokat, nem fotózom az itt-ott pörgő vakolatot, a festés után kiáltó falakat, ... -
Mert... szép emlékek, pozitív energiák lengik körül és azért, mert...

KÖTŐDÖM HOZZÁ !

2011. június 23., csütörtök

Mostanában...

...írtam erről, írtam arról, de valójában a háttérben lázas készülődés folyt. Készülődés a "naaaaagy" fonásra! :)
Szorgalmasan gyakoroltam a Csillától kapott gyapjú szöszökön, de közben vágyakoztam arra, hogy színeseket is fonjak. Rendeltem is Tolnáról szalaggyapjút, na de addig is amíg megérkezik, tennem kellett valamit. Mivel az előző évről volt itthon natúr előfonalam és még régebbről tojásfesték, hát elkezdődött a kísérletezés. :)
Elsőként az oly nagyon szeretett tenger színeivel próbálkoztam: 




Majd megihletett az egyik rózsabokrom:


Utána elővillant egy emlék... Anyám (gyermekkoromban oly sokszor megcsodált, de rég elveszett) pliszírozott, hernyóselyem kendőjének színei (egy kis naranccsal élénkítve, ami így utólag lehet, hogy kár volt)


Ezeket követte egy "babás", rózsaszínes, zöldes gondolat:


Minden megihletett, még a kertemben lassacskán nyiladozó mályvák színei is:


Majd ismét a tenger színei következtek (mivel fogyóban volt a festőlé és nem szerettem volna, ha kárba vész), csak halványabb tónusban:


Ahhoz képest, hogy általában a pasztell színekhez vonzódom, az idei első fonalfestési próbálkozásaim egyike-másika kissé harsányra sikeredett. Nem baj, nekem így is 1000 ötletem van, hogy miként fogom felhasználni őket. :)
Tanulok festeni, tanulom a színkeverést, az arányokat és... leszűröm a - hol jó, hol rossz - tapasztalatokat. Pl.: el voltam keseredve, mert az itthon lévő előfonalam kétágú gombolyagban volt. Nem akartam szétszedni, nehogy sérüljön, ezért ebben az állapotában festettem meg. És láss csodát, pont  így lett jó! Száradás után sokkal könnyebben tudtam kétfelé venni és... két egyforma gombolyagom lett! - Heuréka!!! :)))
Szóval, mint egy megszállott festettem minden szabadidőmben (sőt, sokszor nem csak abban), éjjel és nappal egyaránt. Aminek csak az szabott határt, hogy elfogyott az előfonalam. Minden esetre, szép kis kupac kerekedett. :)


Az egyik adag hűlt, a másik száradt, én pedig fontam a már kész gombolyagot...

Mert ugye ki bírja ki, hogy ne nézze meg milyen is lesz megfonva??? :)

- De, ...mára elég ennyi, erről majd legközelebb... -

2011. június 21., kedd

Bódító illatokkal...

...telítődik esténként az udvarom. Tavasszal kezdi az ibolya, a jácint, majd követi az akác, az orgona, a jázmin, a rózsák, az oleander és most  az utóbbihoz csatlakozott Szent Antal virága, a szűzies liliom is.  Persze, nem csak az illatuk, hanem a látványuk is lenyűgöző. :)

Ahogy fürdenek a napfény első, kora reggeli fényében...




...amint fokozatosan megnyitják gyönyörű bimbóikat...



...és ahogy pompáznak kinyílt, rovarokat hívogató virágaik a napsütésben:






Egyszerűen nem tudok betelni velük!
Magukhoz hívnak, gyönyörködtetnek és szinte bódulatba ejtenek fenséges illatukkal.

2011. június 12., vasárnap

Egy kicsit...

...- legalább is azzal áltatom magam - részese, vagy inkább tevékeny résztvevője voltam annak az eredménynek, amely által városom Bibó István Gimnáziuma, a Hangfoglaló versenyében, az össz. szavazatok által kapott pontok számát illetően, az első helyen végzett. Az 5 legtöbb pontszámot elért "versenyző" közül a zsűri választja ki az első helyezettet, ezáltal az 1.000.000,-Ft értékű díjazás boldog nyertesét. Még várunk az eredmény kihirdetésére és persze jó lenne nyertesnek lenni, mégis, mindettől függetlenül jó volt (ismét), ha csak hangyányit is, de tenni a közösségért!
Május 16 és június 9-e között, - afféle koránkelőként - hajnaltól - a gimnázium tanárai és diákjai nagyszerű előadásában - már hallgattam Presser Gábor és Sztevanovity Dusán, "Ezt egy életen át kell játszani" című dalát. Hallgattam, amíg csak ki nem világosodott és... egyéb kötelezettségem el nem szólított a számítógép mellől. Majd este, ugyan így. 




Jó volt érezni az összefogást! Mert az volt, nagy és eredményes! Jó volt látni, hogy országhatárainkon belül és kívül is...   
Mindennapos kapcsolat, kommunikáció alakult ki sok olyan emberrel, akit igazán nem is ismerek, de ez az esemény, ez a cél, közelebb hozott minket egymáshoz.  Közelebb, mint például, a halasi származású, most Görögországban élő online barátnőmmel, (ha mondhatom így, hiszen személyesen még nem volt módunk találkozni, csak a neten keresztül) Máriával is. :)
Ez a "verseny" eszembe juttatta azt a két évtizeddel ezelőtti összefogást, amely által ez a - mára már országosan elismert - nagyszerű gimnázium létrejött. 

- A nagy múltra visszatekintő Alma Materem (bár nem egyetem), a Szilády Áron Gimnázium mellett, szeretem ezt a gimnáziumot is. "Ő" nem tud rólam, de én úgy érzem közöm van hozzá. Nem csak azért, mert Zita-lányom és harmadik gyermekem, András már itt érettségizett. Nem csak azért, mert első unokám (39 évesen nagymama lettem) Renáta, az idén, szintén itt végzett, hanem, mert... kicsit részese voltam (szeretném ezt hinni), részese lehettem létrejöttének.
A rendszerváltást követő években, - amikor döntés született az egyházi ingatlanok, így a Szilády Áron Gimnázium, Református Egyháznak történő visszaadásáról - lehetőség adódott egy világi gimnázium megépítésére. Valóban rendszerformáló, illetve formálódó, történelmi idők voltak.
Nyíltszavú, megszólalni merő óvónőként, - kolléganőim delegáltjaként - részt vettem az országban elsők között (alulról jövő kezdeményezésként)  megalakult, (azóta már feloszlatott) Kiskunhalasi Pedagógos Kamara létrehozásában. Mint, - a családomon kívül is - a közösségért (akkor még) elhivatottan  tevékenykedő, önérzetes személy, a városi Oktatási Bizottságban képviseltem az óvodapedagógusok körét. Nagy összefeszülések, nagy forrongások jellemezték a bizottsági üléseket, de...  akkor még legalább volt vita, volt érvelés és nem  a hatalmi arrogancia uralkodott. 
Ilyen viták, győzködések eredménye a mai Bibó István Gimnázium! Ugye nem baj, ugye érthető, ha - minden családi kötődés mellett, egy kicsit úgy érzem - ha csak egy szavazat erejéig is, de... - közöm van hozzá. -

Most, ha "pusztán" egy verseny idejére is, de jó volt ismét érezni az összefogást! Mert az volt, kicsik és nagyok, idősek és fiatalok, szegények és gazdagok, kortól, nemtől, társadalmi helyzettől, vallási-, politikai hovatartozástól függetlenül összefogtunk.

Még nem tudjuk, hogy kié a jutalom,
de mi, résztvevői, 
már biztosan nyertesei vagyunk.
Nyertesei, mert megtapasztaltuk, hogy mire vagyunk képesek,
ha egy közös célért összefogunk!


2011. június 9., csütörtök

Mi történik?

Mármint, velem, mert... nem voltam én ilyen, illetve olyan, aki állandóan írogat. Most meg elég egy korai ébredés, egy gondolat, egy emlék, egy érzés, egy élmény, egy szituáció, egy utcai kép...


Egy látvány, egy cselekedet, egy szándék, amiről eszembe jut, milyen jó, hogy "nem esik messze az alma a fájától"!  - Legalább is némi tekintetben. :) -
Mert 20 éve én is..., engem is magával ragadott ez az érzés:


És... már is fogalmazódnak bennem a mondatok, már tervezem hogyan is írnám le....  Mert le kell írnom, hiszen beszélni kell róla, tovább adni, hogy legyen minél több követő (bár tudom vannak, nem csak követők, hanem elhivatott kezdeményezők is), hogy a világ, de legalább is a gyermekkor... 
- Persze ügyelve arra, hogy senkit ne bántsak meg és ne is a saját sérelmeimet sorakoztassam fel. - Hiszen, magam is vallom Petőfi sorait, miszerint:
"Ha nem tudsz mást, mint eldalolni
Saját fájdalmad s örömed:
Nincs rád szüksége a világnak,
S azért a szent fát félretedd."
 
Szóval, valójában mi is ez? Kezdődő mánia, vagy egy új szenvedély? Vagy pusztán közlési vágy? Vágy arra, hogy az utánam következőknek emléket hagyjak? Vágy arra, hogy - álarcok nélkül - megmutassam ki is vagyok, hogyan is érzek valójában?  Bizonyára ez is, az is...

Minden esetre úgy gondolom,
téren és időn átívelő híd, lélektől - lélekig! 

2011. június 7., kedd

Újabb szerelem...

...van kialakulóban!  Legalább is merem remélni. :-) 
Már jó ideje gyönyörködöm a mások által font fonalakban. Harmat így fogalmaz:  "A fonás, mint tevékenység terápiás hatású, egy orsó fonal elkészítése felér egy meditációval. Sokan, akik elkezdik, úgy találják, hogy valami ősi minőség kezd ébredezni bennük. Míg a kerék forog, kéz és láb egy ritmusra mozdul, és az ujjaink között a kósza szálakat a sodrás a szemünk láttára rendezi egységgé. Ezáltal bepillantást nyerünk a teremtés misztériumába, mert a világunkat a sodrat tartja egyben, kezdve az elemi részecskék spinjétől egészen a galaxisokig. ..." Nagyon szép gondolatok, érdemes elolvasni az egész bejegyzést!
Szóval, ez az ősi ösztön kezd ébredezni bennem és szeretnék megtanulni fonni. :-)
Első lépésként vettem egy szépséges kézi orsót...


...és próbáltam megfonni a "raktáron" lévő, tolnai, gyapjú előfonalamat. Tudás és tapasztalat híján, gyorsan feladtam (legalábbis ideiglenesen). Feladtam, mert... vagy túl vastag lett, vagy egyszerűen az orsó súlyától elszakadt. Viszont, itt az újabb lehetőség!!! :-) 


Tegnap megérkeztek a Csillától nyert (ill. ajándékba kapott, - amit ez úton is nagyon szépen köszönök), szépséges gyapjúk. No, meg is állt az élet körülöttem és... elkezdődött a próbálkozás. Próbáltam egyszer, próbáltam kétszer, sőt...  majd néztem idegennyelvű oktatóvideókat (amik szövegét ugye nem értettem), de...  csak a kérdések tömkelege tolult az agyamba:


Ilyen egyszerűek:
Mennyire legyen sodrott? Jobbra, vagy balra forogjon az orsó? Mennyire merjem meghúzni (kihúzni) a gyapjúszálakat? Hogyan készíthetnék szép, egyenletes, vékony szálú fonalat? Jobb kezemmel kihúzom (csippentem) a szálakat, de közben a ballal sodorjam a fonalat? ...vagy csak az orsó forgására hagyatkozzak?  stb...
És...  miért nincs magyar nyelvű oktatófilm??? - Vagy csak én nem találtam rá? -
Szóval, számtalan a kérdés az olyan apró, technikai trükkök iránt, amelyek szerintem csak egy elhivatott oktató, személyes közreműködése által tudhatók meg.
- Emlékszem én (mert kedvesen engem is invitáltak), hogy a "Nagy Fonósok" néhanapján összejönnek egy kis közös munkálkodásra, tapasztalatszerzésre, kezdők tanítására, de... sajnos tőlem nagyon távol. -
Persze nem adom fel! Kérdezek, kutakodok és...  rendületlenül gyakorlok tovább! :-)


Az igazság az, hogy némileg maximalista vagyok. Nem érem be a részmegoldásokkal és nem tudom elfogadni a "jól van az úgy" mentalitást.
Bízom benne, hogy ez a bimbódzó szerelem - kellő kitartással - meg is marad. Főleg, ha... az oly sok kötős, horgolós, videó mellett, megjelennek a fonás alapismereteiről készült magyar nyelvűek is.

Remélem nem csak a magam nevében kérem! 
Ugye??? :-))) 
  

2011. június 5., vasárnap

Vadrózsák, avagy Hans többi rózsája

Előzőleg már írtam a nagybátyámtól kapott egyik, csodálatos vadrózsámról.
Ottlétemkor nem csak a természetes - nem ember által uralt - kert látványa és az ahhoz társuló szellemiség ragadott magával, hanem azon belül a kerítésként, térelhatárolóként telepített számtalan vadrózsa is. Mint kiderült, ott kultusza van az ősi növényfajtáknak, így a vadrózsáknak is. Hatalmas, vastag, csak vadrózsákat tartalmazó katalógusokat láttam. Beléjük szerettem! :)
Hazajőve, az ajándék vadrózsatöveket a járda és az úttest közötti előkertbe telepítettem...
De most... jöjjön a többi rózsa! :)



A képeken látható rózsa neve: "A múmia rózsája". Egyiptomból származó, 4000 éve ismert vadrózsa. Bizonyára nem véletlen az elnevezése, mert ilyen kivételesen finom, bódító illatot más rózsáknál nem tapasztaltam.  - Jó lenne tudni, hogy ezt a csodálatos illatot miként lehetne tartósítani??? - Hatalmas életerő lakozik benne, mert oly mértékben terjeszkedik, hogy ezen a tavaszon már komoly gyérítésre kényszerültem. Szára telis-teli van apró, de nagyon szúrós tüskével. Május végén a legszebb (ha el nem veri gyenge szirmait az eső), mert olyan, mint egy hatalmas virágcsokor. Egyébként az új hajtásai csúcsán, egész nyáron található 1-2 virág. Bogyója gömb alakú, hatalmas, a hagyományos vadrózsáénak kb. két-háromszorosa. Ha elnyílnak a virágok, akkor a piros bogyók díszítik a bokrot.
- Meg kellene próbálni, hogy milyen lenne a lekvárja?! -

- Ha virágzásakor felém jársz és elhaladsz a házam előtt,
állj meg egy percre a rózsabokornál és szagold meg e csodálatos,
4000 éves illatot! -

Még két másik fajtát ültettem, amelyek a maguk nemében szintén gyönyörűek. Szirmuk szimpla és nagyméretű... nevüket sajnos nem ismerem, de... látványuk szintén lenyűgöző. :)



E gyönyörű, rózsaszín bimbókról gyermekkori emlékem idéződik fel, amikor is bebocsátást nyerve a házinéniék hatalmas kertjébe, rácsodálkoztam a terület közepén lévő, nyíló vadrózsabokorra, annak fehér-rózsaszínes bimbóira, virágaira. Ezek a rózsák azokat az édes, örökre bevésődött élményeket, érzéseket is idézik, amelyek a kisgyermek koromhoz kötődnek... amelyekből a mai napig merítkezek...
- A Bundzsák István utca 10 szám alatt laktunk egy államosított, polgárház jellegű ház, szoba-konyhájában. A házhoz nagy udvar és hatalmas kert is tartozott, de (bár nagyon kedves emberekkel osztoztunk a házon) a mi terünk ott nagyon korlátozott volt. Környezetünkben csodálatos polgár- és míves paraszt házak álltak, de... csak álltak! A 70-es években eluralkodott városunk vezetőin a "szoc.reál" stílus és... lebontatták e házakat. Eltüntetve ezáltal a múlt értékeit, emlékeit, hangulatát. Helyükre hatalmas, szívonaltalan panel épületek kerültek. 
De...  egy megmaradt, a "mi" házunk, az én szülőházam! :))) 
A közelmúltban egy módosabb, értelmiségi család megvásárolta és felújítatta. Nagy gyönyörűség, boldogság a szívemnek, hiszen kisgyermekkorom minden szép emléke ahhoz a házhoz, az akkor ott élt emberekhez kötődik. (Most is, hogy írok róla, csak úgy tolulnak az emlékek... talán egyiket, másikat le kellene írni, hiszen ott alakult ki az a látásmódom, amellyel mindenben igyekszem felfedezni a szépet, az igaz értékeket.) Ha arra járok, szemeimmel simogatom és... arra gondolok, hogy... be kellene kopogni, bebocsájtást kérni és egy kicsit belül is körbenézni. Vajon találnék-e még 1-2 szegletet, ami a gyermekkoromra emlékezet? - 
Jaj, eltértem a tárgytól! :) 
Akkor befejezésként jöjjön egy kollázs...


...és egy idézet, amely most az emlékeim, gondolataim, érzéseim által a felszínre tört:

„– Isten veled – mondta a róka. – Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan. – Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan – ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse. – Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat. – Az idő, amit a rózsámra vesztegettem... – ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse. – Az emberek elfelejtették ezt az igazságot – mondta a róka. – Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. –”
/Antoine de Saint-Exupéry - A kis herceg/