2011. szeptember 26., hétfő

Fellebben a fátyol...

... avagy, az elő rokkám története!


Úgy vágytam rá! :)

Igen, vágytam egy rokkára, hogy végre megtanuljam Ősanyáink tudományát, hogy megfonhassam a nyár folyamán festett gyapjaimat, hogy átéljem a varázslatot!  A varázslatot, amikor ujjaim között formálódik a szösz fonallá. :) 

Szétkürtöltem én rengeteg fórumon, hirdetésben, de mégis, a blogom "kiáltványa" hozott eredményt. :)  
Már a közzétételét követő másnap kaptam egy e-mailt, hogy... egyik kedves, - általam nagyon csodált - Blogger-társam (látva "megszállottságomat"), ingyenes adományként felajánlja az Ő régi, használaton kívüli rokkáját. Csak néztem, néztem, újraolvastam és meregettem a szemem, hogy jól látom? Van ilyen??? Valóban működik a "kérj, s megadatik"???

IGEN! :))) 

- Határtalan örömöm felszínre hozta a bennem rejtőző, már csak néha-néha megmutatkozó, újra hinni és másokban bízni tudó gyermeket.  Jó érzés volt! - 
És, hogy ki az adományozó? Akkor (jóváhagyásával) lebbentsük fel a fátylat!!! :)))


Bizony, a drága, fantasztikus kreativitásáról, csodálatos alkotásairól, Elinor17 -ként ismert, tündéri TÜNDE! :)
Levelek jöttek, levelek mentek és hamarosan kiderült, hogy... már csak "egyet kell aludnom"!  Egyet, mert... - nem kis kitérőt téve - Párjával "házhoz" is hozzák!
- Én pedig csak ámultam és bámultam, hogy létezik ilyen??? "Lám csak jó az Isten, jót ád!" :))) -

Dologidő lévén, a munkahelyemen találkoztunk...  Tündi, a Párja, "Rozika" (mert, hogy így neveztem el) és én! :)
És, hogy Petőfinél maradjak... "még az asztalra is felszáll"! - Mivel a földre nem szerettem volna letenni a kicsikét, az első landolása, az íróasztalomon volt. :))) -


Csak - meglehetősen komolytalanul, de... oly jó néha kicsit ismét, önfeledt gyereknek lenni -  "vigyorogtam", hálálkodtam, lelkesedtem, köszöngettem és... szemeimmel simogattam. Este pedig... - autó híján -, nem kis kockázatot vállalva, de... hazakerékpároztunk, én és az ELSŐ ROKKÁM! :)


Öröm, hála, gyönyörködés, ismerkedés, eszmélés, ráébredés...

Én még nem-, ő pedig már nem tud fonni! :)

- Folytatása következik! -


8 megjegyzés:

  1. Gratulálok sok szeretettel!! Valahogy ez az ősz számunkra - Marcsimami - úgy kezdődik, mint máskor a tavasz!! Neked Rozi, nekem pedig Manó, mindkettő - a rég áhított - épp ősszel köszöntek be hozzánk! Méghogy nem szép az élet?!

    VálaszTörlés
  2. Bizony-bizony, drága Zsuzsa-mogyoró! :)
    Talán tekintsük ezt jelnek!
    Jelnek, hogy őszbe hajló életünk is tartogat még szépségeket, örömöket számunkra! :)))

    VálaszTörlés
  3. Ez nagyon szép és szívmelengető történet!! Elinor csodás tündér lehet! Neked sok és nagy örömet a fonáshoz!!

    VálaszTörlés
  4. Drága Tündérlátta Kismama!
    Köszönöm kedves szavaid és... drukkolok Neked/Nektek! :)

    VálaszTörlés
  5. Drága Marcsimami !Remélem hamarosan működik is majd , s gyönyörű fonalakat mutatsz nekünk !:)
    Egyébként a képlet egyszerű .Nálad hiány volt rokkából , nálam többlet , csak kiegyenlítettük .:))
    Puszillak !

    VálaszTörlés
  6. Elinor, kedves!
    Te amilyen nagylelkű vagy, éppen olyan szerény is! - Stílusosan mondhatnám... nagylelkűséged egyenesen arányos a szerénységeddel! :)
    Szeretettel ölellek!

    VálaszTörlés
  7. Örülök a szerencsés egymásra találásnak! Nagyon kíváncsian várom a rokkás kalandjaidat!
    Szépséges lett a fejléc.

    VálaszTörlés
  8. Harmat, kedves, köszönöm! :)
    Igyekszem összeszedni magam és minél előbb leírni a rokkával és a fonással kapcsolatos tapasztalataimat.

    VálaszTörlés